A mikulásvirág titka
A téli szobák egyik kedvelt dísze a mikulásvirág. Lángoló vörös, vagy krémszínű árnyalataival az adventi időszak elejétől ünnepi hangulatot varázsol lakásunkba. A karácsonyi ünnepek elmúltával az elvirágzott növények általában a kukába kerülnek. A mikulásvirág azonban megfelelő gondoskodással tovább nevelhető és a következő években is lángba borul az ünnep tiszteletére. Nyugat-Európa egyes országaiban a karácsony jelképe.
Ez a kutyatejfélékhez tartozó dísznövény Közép-Amerikából, Mexikóból származik. Az USA-ban 1825-ben Joel Robert Poinsett, az USA első mexikói nagykövete révén vált ismertté. Kertészeti értékeit a kaliforniai R. Buist ismerte fel elsőként, majd Albert Ecke a kaliforniai Hollywoodban 1909-ben kezdte termeszteni és nemesíteni. Európában 1920-tól termesztik, térségünkben a hatvanas években még vágott virágként volt ismert, ma kizárólag cserepes növényként termesztik.

A mikulásvirág vörös árnyalatokban pompázó levelei nem virágok, hanem az azokat körülvevő fellevelek. Az apró sárga, jelentéktelen virágcsomók a színes fellevelektől körülölelve a hajtáscsúcson nyílnak. A mikulásvirág rövidnappalos növény, virágait és színes felleveleit csak akkor fejleszti ki, ha az őszi időszakban 6-8 héten át, naponta csupán 10 óra megvilágítást kap. A mi éghajlatunkon ez csak úgy valósulhat meg, ha minden nap 14 órán keresztül valamilyen fényt át nem eresztő anyagból készült edénnyel takarjuk. A növény ebben az időszakban valóban teljes sötétséget igényel, a legkisebb fényforrás is megzavarhatja a virágképzést. A kéthónapos fáradozás azonban látványos eredménnyel szolgál.





Mikulás Fesztivál

