Nagykarácsony története
Mikulásfalva
A tárgyi és az írott emlékek alapján a község története a kunok magyarországi megtelepedéséig vezethető vissza: IV. Béla király idején az újonnan behívott kun népesség a kereszténység felvétele után megtelepedett, a hét nemzetségi szervezet hét kun széket alkotott.
A kunok szállásokon éltek, a legelőváltó-legeltető életforma nyomait a Dunántúlon egyebek mellett az Előszállás és a Karácsonyszállás helynevek őrzik. A pásztorok a ridegen tartott állományt őszutón áthozták a Dunán, és Előszállás környékén legeltették a tél beköszöntéig - a pásztorok ünnepeinek helyszíne már Karácsonyszállás volt (a faluban máig élő népszokás a "pásztorozás"). A nyájak, csordák György napján indultak tovább - Györgyszállásra.
Nagykarácsony régi neve az 1702 összeírásban is szerepel (Karatsonzallas), a XIX. század elejétől a zirci apátság uradalmaként említik. Ekkortól datálható az uradalmi szervezetek kiépülése - majorok, irodaépületek -, az első tanyákat a marhapásztorok, summások, cselédek építették. A karácsonyiak 1929-ben legelőbérleti társulatot szerveztek, 1936-ban az uradalom templomot épített a településen. A "Szállások" 1953-ban szűntek meg, a puszta helyén az őslakosok és a Heves megyéből települt summások falut hoztak létre: Nagykarácsonyt.
Mikulás Fesztivál
Mikulásház
Mikulás
