Mikulás és a Krampusz
Piros, prémes köpeny és süveg, hosszú, fehér szakáll… Ajándékokkal megtömött puttonytól görnyedõ alak suhan csilingelõ szánon a behavazott tájban – képzeletünkben így jelenik meg Szent Miklós püspök alakja december 6-a környékén. Figurája fõként a gyermekek körében jóságos, titokzatos, ajándékosztó lénnyé vált. De ki is valójában ez a püspök, akinek a nagylelkûsége és kedvessége legendává vált?
Mikulás
Szent Miklós életérõl történetileg hiteles adat nem maradt fenn. Azt azonban tudjuk, hogy a 4. században, feltehetõleg a kis-ázsiai Myra városának püspöke volt. Egyes források szerint 270 táján született Lycia õsi kikötõvárosában, Patarában. Már fiatalon elzarándokolt Egyiptomba és Palesztinába. A keresztényüldözések idején bebörtönözték, de I. Constantinus császár uralkodása alatt kiszabadult. A keleti (görög, szláv és orosz) kereszténységben már a 6. században nagy tiszteletnek örvendett a szent püspök. Konstantinápolyban bazilikát emeltek „Hagiosz Nikolaosz” tiszteletére. A 8-9. századból való ikonokon, templomok freskóin maradt ránk Szent Miklós ábrázolása, és 880 körül megszületett a szent elsõ, latin nyelvû életrajza, amelyet a 12. században már franciául is olvashattak. A nyugati egyházban akkor kezdett megnõni és terjedni a püspök népszerûsége, amikor 1087-ben itáliai tengerészek vagy kalmárok ellopták a szent ereklyéit Myrából, mivel a város a szeldzsuk törökök kezébe került, és a dél-olaszországi Bariba vitték. Ettõl kezdve a városka zarándokhellyé vált. A püspök rokonszenves alakja számtalan legendát szült. Legismertebb a hátom szegény leány története, akiknek ablakán a szent három zacskó aranyat dobott be, hogy apjuk tisztességgel kiházasíthassa õket. Egy másik alkalommal lecsendesítette a háborgó tengert, és a vízbe esett hajóst feltámasztotta. Szent Miklós gabonacsodája az éhezõket segítette meg, amikor a császári hajókról kért kevés gabonával két éven át táplálta népét. Sok-sok történet született a szentnek a gyermekek iránti szeretetérõl is. Közülük az egyik egy gonosz mészárosról szól, aki meggyilkolt és feldarabolt három gyermeket, és a sós vizes hordóba rejtette testüket. Szent Miklós összehívta a városka gyerekeit, és segítségükkel megtalálta és feltámasztotta a három fiút, a gonosz mészárost pedig megbüntette. Bizonyára itt kereshetjük a gyökereit az azóta szokássá vált „Mikulás-ünnepnek”, amikor a Mikulás felkeresi a gyermekeket, kikérdezi õket, és ki-ki érdeme szerint vagy ajándékot, vagy virgácsot kap.
Krampusz
Nem szabad elfeledkeznünk a Mikulás állandó kísérõjérõl, a Krampuszról sem. Ez az ördög formájú figura osztrák területrõl származik, neve is az ausztriai németbõl való. A gyermekeket rémisztgetõ alak legjellemzõbb tulajdonságai és megjelenései, hogy a láncát csörgeti, virgáccsal fenyegeti a gyerekeket, a rendetleneket megbünteti.
A Krampusz figurája minden bizonnyal a téli napforduló pogány kori hiedelemvilág szellemeinek „testet öltõje”, ördög formájú, patás, szõrös, szarvakkal ellátott ábrázolása pedig a keresztény gondolatkör „gonosz”-elképzeléseire vezethetõ vissza. A „jó” megtestesítõje mellett, aki a Mikulás, szükség volt a „rossz”, a büntetést osztó megformálására is.
Mikulás Fesztivál
Mikulásház
Mikulás
Kifestők között van letölthető fiú és lány krampusz.
